Tavaly elterveztem, nem szívom tovább a szmogot és a környékbéli kéményfüstöket télen Magyarországon. Foglaltam szállást egész jó áron Szlovéniában és 2021 októberétől áttettem ide a székhelyem. Több helyen fogok járni. Ez az első szállásom, ahonnan most írok. 

Veliki Zvoh, 1972m

Minden nap más arcát mutatja az időjárás. Volt már napsütés, rövidgatyában napozás, eső, köd, sídzseki, pizsamában a házikó körül hegyen sétálás a reggeli kávéval, pólóban túrázás, és bőrig ázás a nem vízálló sídzsekimben. Arra gondoltam, ez milyen mesebeli és pont erre a nyugalomra vágytam. Örökre el tudnám itt képzelni. 

Annyi minden történt már velem, pl. pont ott voltam, amikor a World Trade Center tornyai ledőltek, pedig éppen oda készültem, hogy felmegyek rá szétnézni, erre ledől előttem, egy londoni késes támadást megúsztam, sétáltam medve mellett New Jersey-ben, robbant le alattam Volán busz autópályán, ami után kiálltam stoppolni és rendőrök vittek haza, otthon a szembe szomszédház kigyulladt, én hívtam ki rájuk a tűzoltót, sodort árokba kerékpárral busz (bajom nem lett, csak bosszúság) és motoros is a Mátrában (sürgősségi, tetanusz), azóta nem kerékpározok többet autóúton, Katarban a Ritzben voltam zongorista egy 6 hónapos szerződéssel, ahol egy sejk minden nap megkérte a kezem, és nem értette, miért nem akarok egy munka nélküli nyugodt(?!) életet, életem első klettersteig túrája után megmásztam a Grossglocknert 3 társammal, visszafelé a ház előtt nem sokkal a sötétben majdnem eltévedtünk, Pitypang rámtalált 2010 tavaszán és örökbe fogadott, stb...

Épp a mai nap járt azon az agyam a nagy nyugalomban, hogy ilyen jó még sosem volt. Annyira jó itt lenni! Hogy a fenébe lehet a földön ilyen hely, ahol ekkora nyugalom van? Körülöttem nem szokott nagyon nagy nyugalom lenni úgy általában. És vajon meddig fog tartani.

Nagy bulizó voltam (múlt idő?) mindig. Szombat esti láz, imádtam. Amikor otthon jól nem történik semmi egy szombat este mostanában, úgy, kb. a vírus kitörése óta, viccesen/morogva csak "szombat esti láz"-nak hívom, és ezt hangosan ki is mondom.

Ilyen volt az időjárás október 23-án, mintha előre jelezne:

Üres a hegy. Majdnem egy hete itt vagyunk, de nincs ember sehol, turista se. Szombat este fél 9. Hatalmasat ugrott Pitypang! Iszonyatos hangzavar keletkezett! Félmásodpercenként egyre erősebb, hangosabb volt! Azt hittem lavina! És egyenesen felénk tart! Hallottam, hogy felénk tart! Viszi a házat! Meghalunk! De hát lavina nem lehet, mert kint minden zöld, nincs hó! Akkor mi a szar az? A nagy csend után szinte fülsüketítő volt ez a hangzavar! Egyszer csak az iszonyatos robaj után egy óriási durranás, csörömpölés és tudtam, hogy itt végünk, Pitypangnak és nekem, mert a faház csücskében voltunk és innen nincs menekülési lehetőség és ennyi volt, itt a vég! Se ajtó, se ablak! Pitypanggal berohantunk a konyha mögötti kis lyukba, van ott valami ajtó nélküli spájzszerűség, ha ellepne minket az üvegszilánk, vagy ránk dőlne a fal, gondoltam még ott megúszhatjuk, de nem biztos. Majd iszonyatos csend lett hirtelen. Félelmetesen hirtelen lett nagyon nagy csend! Mindketten remegtünk. Foglalmam sem volt, mit csináljak, hová lépjek, hová nézzek, nézzek-e egyáltalán és hogy mi a szar történt, ránk omlik-e a ház, egyáltalán meg merjek-e mozdulni?! Pitypang akart menekülni, nem engedtem, szegénykére rákiabáltam, hogy azonnal gyere vissza, mert az ablak még(!) nem tört be, de nem akartam, hogy pont ő legyen az, akire ráborul az összes üvegszilánk!!! Egy olyan érdekes megoldással van egy roló az ablakon, de inkább üvegfalnak nevezném, ami mindkét oldalon fixen van felszerelve, ez szerencsére le volt húzva, de kipuklisodott! Anélkül, hogy felhúztam volna, láttam, hogy az ablaknál nagyon komolyan történt valami nagyon tragikus és vajon mikor készül ránk borulni a teljes üvegfal és meddig szálnak majd a szilánkok. Elmerjek mellette menni?? Kénytelen vagyok, mert arra van a kijárat. Menjek most azonnal, hogy ne húzzam az időt?? Vigyem Pitypangot? Hová vigyem? Melyik másodpercben szakad ránk az üvegfal? És mi volt ez a zaj?? Mi történt, amikor nincs a hegyen senki, egy lélek se!? Mi volt ez, bassza meg??? Ki az vagy mi az?? Mi a kín van odakint?? Este fél 9 volt, hideg és sötét éjszaka. Pitypanggal gubbasztottunk a spájzban egymás ölében. Nagyon vert a szíve!

Félek, és ő is fél!

Emberek kezdtek el beszélni, nem sokan, de több, mint egy. Félelmetes volt. Nem tudtam semmit. Lacinak írtam üzenetet Viberen, hogy nagyon-nagyon a baj, foglamam sincs, mi történt, de teljesen biztosan katasztrófa, kegyetlen csörömpölés és mennydörgés volt, nem tudtam, hová tenni, életemben nem hallottam még ilyet, foglamam sincs mit mondjak, de most megyek és megnézem, később írok. Majd felhívtam őt egy fél percre, de alig tudtam remegve a telefont megtartani a kezemben. Az emberek hangjának örültem. Örültem, hogy nem vagyok egyedül. Aztán nem örültem a gondolatnak, hogy vajon kik azok, mit csináltak és mit akarnak majd még csinálni, és én mit fogok a még nem tudjuk mivel csinálni a sötét éjszakában. Ha nem hallottam volna emberi hangot, még jobban féltem volna kilépni a házból, hatalmas fantáziám van, de egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy mi történt! Van egy hátsó ajtó a lépcsőházban, azon mentem ki, ez a hátsó ajtó az én bejárati ajtómtól néhány lépésnyire van. Közben mindig figyeltem azt a rohadt üvegfalat a szobámban, mikor fog ránk szakadni és bedőlni a szombába, az ágyra és mindenre rá. Felhúztam a legvastagabb bakancsomat, ha bezúdul az üveg, legalább járni tudjak, hogy a cuccaimat összeszedjem. Tudtam, hogy innen azonnal menni kell, a lehető leghamarabb összepakolni, és költözni. De hova? Írtam a tulajnak is. Felhívott pár perc múlva. Egy emelettel feljebb mehetek egy másik apartmanba. Kész szerencse, hogy egyáltalán van másik apartman. Beszarás.

Szóval bakancs fel, kimentem a hátsó faajtón. És megláttam a borzalmat. Egy Mitsubishi terepjáró állt az ablakomba bele, a hegyi makadámúton csúszott meg, és egyenesen a sípályán keresztül célba vette a faházat, annak is pont azt a sarkát, ahol én voltam Pitypanggal! A terepjáró néhány méter csúszás után még többször bukfencezett. Kegyetlen horror! Nem maradt ablaka és nem maradt ép oldala. Balták szálltak szanaszét és különböző alkatrészek! A jobb hátsó kereke ment neki az ágyam feletti üvegfalnak/ablaknak. Mi van, ha már ágyban fekszem és rámszakad minden, rám dől, ránk dől a faház fala és összes ablaka, pont bele az ölembe? Annyi féle variáció történhetett volna. Mi van, ha éppen zuhanyozom, nem hallom, Pitypang fekszik ott a földön és őrá szakad az üvegfal és az egész mindenség? Stb... Iszonyat!

Kimentem. Kérdeztem, hogy Hello, hát ti? Mi történt? Micsináltatok ti itt? Kik vagytok? Honnan jöttetek? Vagy úgy egyébként mi járatban? Jól vagytok-e? Nekik minden "It's alright!" volt! Hihetetlen, esküszöm, hihetetlen! Mondom, egyáltalán "Nem alright!", mert betört az ablakom!!!!!! My window is broken!!!!! Tuti sokkos állapotban voltak, mert semmit nem tudtak mondani azon kívül, hogy "Alright!". Visszamentem Pitypanghoz, majd megfagytam kint a mínusz 8 fokban. Néhány perc múlva, nem tudom, mennyi volt a néhány perc, bejöttek hozzám. Az egyik legény teljesen rendben volt, a másik a feje búbjától a cipőjéig ázott a vérében! Félelmetes volt! Horror film, tényleg. Végigcsöpögött a vére a folyosón és az előszobámban is. Meg akart mosakodni. Nem akartam elhinni, hogy él, annyira véres volt. Kicsit és gyorsan összapakoltam a fürdőben, hogy az ott lévő dolgaim ne legyenek véresek, majd bement a szerencsétlen ember, valamit ott locspocsolt, nem mosakodott nagyon, meg sem törölközött, a mosdóm véres lett, ő pedig semmit mást nem tudott mondani, csak azt hogy nagyon fázik és nagyon fázik. Hát azt elhiszem. Mínusz 8 fok kint, plusz ez a brutális baleset, sokk, kész csoda, hogy nem két hulla feküdt a házam falánál vagy estek az ölembe halottan a terepjárójukkal! Rettenetes. Félelemetes. Elképesztő. A szemem folyamatosan az ablakon, hogy mikor zúdul be az üvegfal! Eddig EMBER sem volt a hegyen, de szombat este terepjáróval érkeznek az ágyamba a legények!!! Hát nem így szoktam várni a fiúkat (többes számban?) randira, az tény. Pakoltam a cuccaim ezerrel, megelőzve az üvegfal beborulását, ami eltorlaszolta volna a szobám kijáratát. Ezek közben leléptek. Ajánlottam nekik, hogy menjenek a szemben lévő hotelbe, ott van két ember, őrködnek, hátha tudnak segíteni, tudnak esetleg inni, enni valamit. Mondták, OK. Nem tudom, hová mentek. Maradtam én Pitypanggal és a sötét éjszaka egy terepjáróval az ablakomban! Remegtem még mindig.

Félelmetes! Pakolnom kell...

Sosem húzok cipőt úgy, hogy ne kötném be. Ebben a vészhelyzetben csak gyorsan beleugrottam a nagy, masszív, vastag hegymászó bakancsomba, nem kötöttem be, arra nem volt idő, meg hát ugye ez csak "rövidtáv" lesz! Sietve pakoltam, nem akartam, hogy mindenem beterítse a beeső üvegfal (ahogy én azt elképzeltem). Speciális, szuper cipő, van rajta 2-2 hurok, 4-4 kampó és hágóvas is tehető rá. Megérkeztem az új apartman szűk előszobájába, mindkét karomon 2-2 papírtáska. A szűk előszobában ahogy balettoztam a holdjáróban, az egyik hurok beleakadt a másik kampójába, és úgy hanyatt estem, hogy a bal vállam majd kiment a helyéről! A táskák szálltak minden irányba. Pitypang csak lesett. Nagyon tudok nagyon fainul káromkodni. Most csak kicsit káromkodtam, igazából csak morogtam valamit az orrom alatt, mert hát ugye megtisztulni jöttem, amibe nem fér bele, hogy káromkodjunk. Úgy káromkodtam magamban szinte némán, mint ahogy a katariak isszák bögréből a piát, mert csak az üvegpohárba lát bele az istenük, bögréből simán lehet inni! Volt még két köröm, sietnem kellett. Gondoltam(!), bassza meg, nem cserélek cipőt, majd másodjára jobban vigyázok. Jöttem a következő csomaghalommal a karjaimon megint a szűk előszobába, és akkorát buktam, de hogy ne legyen nagyon unalmas, most előre buktam egy sokkal nagyobbat térdre és arcra borulva! Pitypang még nagyobbat lesett! Keresztet nem hánytam, imádkozásnak nézett ki, de nem az volt. Mindkét térdem sajog azóta és fáj a bal vállam. Végülis csak 3 fáj a 4 végtagomból! Szuper!

Szombat van és ... láz.

Megvolt a szombat esti láz 5 harmincassal, 5 üveg sörrel (csak egyet ittam meg aznap este), tánc helyett földön fetrengéssel még józanul(!) és muskátli helyett terepjáróval az ablakomban. Szegények, csak rövidíteni akartak, jobban jártak volna és hamarabb hazaértek volna, ha a makadámúton maradtak volna. Ifjú suhancok. Butaság. Azt kérdezik tőlem sokan, ittak-e. Passz, nem tudom. Legközelebb biztos jobban meggondolják! :)

Fáj a fejem. De élek. A szlovén legények is élnek, de másnap annyit sem mondtak, hogy "sorry" vagy, hogy örülünk te lány, hogy te is élsz!

Süt a nap. Egészségetekre!

Tele van a hegy a kocsiból kiszóródott szerszámokkal! Hihetetlen, hogy épen megúszták!

Másnap délelőtt:

Másnap délután elvitték:

A keréknyomot kicsit kiszíneztem, hogy jobban látszódjon a fotón. Itt csúszott le a kocsi, majd a köveken belebukfencezett a házba, az ágyam fölötti ablak és fal állította meg őket.

Fiúk, ezzel kellett volna jönnötök!